A szabad intézményválasztás jogszerű korlátai

Egy szülő arról érdeklődött az oktatási jogok biztosánál, hogy beírathatja-e a gyermekét egy olyan település óvodájába, ahol sem lakóhelyük, sem tartózkodási helyük nincs, és életvitelszerűen sem ott laknak. A fenntartó szóban arról tájékoztatta őket, hogy a választott intézmény csak az életvitelszerűen a településen tartózkodó gyermekeket veheti fel, ezt a védőnő is ellenőrizheti. A szülő viszont a szabad intézményválasztás jogával kívánt élni választásakor. Az esettel kapcsolatosan az oktatási jogok biztosa kifejtette, hogy a köznevelésről szóló törvény 72. § (2) bekezdése alapján a szülő gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének megfelelően, saját vallási, világnézeti meggyőződésére, nemzetiségi hovatartozására tekintettel szabadon választhat óvodát. A szabad intézményválasztás joga azonban nem jelenti azt, hogy a választott intézmény köteles felvenni a gyermeket, ugyanis a felvételről vagy átvételről az óvoda vezetője dönt. Az intézményvezető döntési szabadságát a kötelező felvételt biztosító óvodára vonatkozó szabályok korlátozzák. A fentiek szerint az intézmény szabad megválasztásának joga alapján a szülő bármely köznevelési intézménybe benyújthatja gyermeke jelentkezését, a felvételről az intézményvezetőnek jogszerű döntést kell hoznia, amely ellen a jogorvoslat a köznevelésről szóló törvény alapján biztosított. Abban az esetben azonban, ha a jelentkezés abba az intézménybe történik, amelynek körzetében életvitelszerűen tartózkodik a gyermek, az intézményvezető nem mérlegelheti a felvételi kérelmet, a jelentkezést el kell fogadnia.

A gyesen levő szülő gyermeke ne járjon nyáron óvodába?

Egy szülő azért élt panasszal, mert gyermekei óvodája nem akarta a nyári zárva tartás alatt az ellátást biztosítani a gyerekek számára, arra való hivatkozással, hogy az édesanya

gyesen otthon tartózkodik. Az ügyben kialakított álláspont szerint az óvodai ellátásra való

jogosultságot a köznevelésről szóló törvény 8. § (1) és (3) bekezdése határozza meg. Az óvodai nevelési év a szeptember 1-jétől a következő év augusztus 31-éig tartó időszakot öleli fel. Ezen belül a helyi nevelési év rendjét a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI-rendelet 3. §-a szerint lehet helyi szinten szabályozni, miszerint az óvodai munkaterv határozza meg az óvodai nevelési év helyi rendjét. Ennek elkészítéséhez az intézményvezető kikéri

– a fenntartó,

– az óvodaszék,

– az óvodai szülői szervezet, közösség véleményét is.

Mindezek alapján az óvodai ellátás idejének korlátozására sem a fenntartó, sem az óvodavezető nem felhatalmazott abban az esetben sem, ha az óvodáskorú gyermekét nevelő szülő vagy családbefogadó gyám egy vagy több három éven aluli gyermekével a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény felhatalmazásával otthon tartózkodik.

Az óvónők ellenezték az óvodavezető megbízását, de a fenntartó mégis kinevezte

Egy óvoda alkalmazotti köre azzal kapcsolatban fordult az oktatási jogok biztosának hivatalához, hogy a fenntartó önkormányzat olyan pályázót nevezett ki intézményvezetőnek, akit mind a szülői közösség, mind a nevelőtestület elutasított. Az oktatási jogok biztosának álláspontja szerint az intézményvezetői pályáztatás során fontos az eljárási szabályok betartása, az előírt vélemények beszerzése, ám nem teszi jogszerűtlenné a döntést az, ha a fenntartó döntését az előzetesen bekért véleményekkel ellentétesen hozza meg.

 A cikk teljes egészében elolvasható az Óvodai Vezetési és Nevelési Módszertani Tanácsadó májusi számában.